Nietzsche ezt írja az elkészült műről: "..alapeszméje, az örök visszatérés gondolata, az igenlésnek e lehető legfennköltebb és egyáltalában elérhető megfogalmazása..."
A rengeteg "piszok" és "hordalék" ami rajtam és bennem van, tisztításra vár. Ezekben a sorokban benne van a jelen és a jövő lehetősége. Észreveszem a szőnyeg allatti koszt és elkezdtem takarítani. "örök visszatérés" hiszen mindig akad mit tisztítani.
Mit jelenthet a tenger a jelenben? A lehetőségeket, melyek adva vannak a kérdezésre, beszélgetésre, őszinteségre. Képes vagyok tisztulni. "igenlés" - döntés meghozatala
Maradhat minden a régiben és abban az esetben pedig előáll az a helyzet, hogy bepiszkolhatok mást is illetve hogy a szőnyeg alatt szépen rohad tovább. Ezt sokan tudjuk hova vezethet.
Aki pedig "befogadni akarja" igenis tudja, hogy mit vállal. Benne a döntés már tiszta és lehetőséget nyújt a "takarításra" és persze mindenki a saját háza táján...
sokféle értelmezése lehet a soroknak -
jöhet a következő
VálaszTörlésAmikor először olvastam ezt a részt, teljesen összetörtem... eszembe jutottak azok, akik foglalkoztak velem, akik tanítottak, akik időt és figyelmet szántak arra, hogy fejlődjek és sokszor annyi sem volt bennem, hogy ezt észrevegyem... Nem volt bennem hála, sem köszönet. Fel sem fogtam, hogy mit kaptam. Az, amikor kiönthetem a szívemet és megkönnyebbülök egy beszélgetésben, amikor ott egy másik és úgy figyel rám, hogy olyasmit is ki tudok mondani, amit korábban soha, mert mellette nem félek... Ő pedig meghallgat, akkor is ha átkozódom, ha goromba vagyok, dühös, ha bántom őt. Olyankor ő a tenger... és belőlem tisztul a sok mocsok. Néha én vagyok az, aki meghallgat... és ilyenkor tapasztalom, mit is jelent tengernek lenni, mondjuk felelősségben.