"Az ember azonban olyan, akár a fa..."

"Az ember azonban olyan, akár a fa.
Minél magasabbra tör fel, a fénybe, annál erősebb gyökereket ereszt a földbe is, lefelé, a sötétség mélységébe - a gonoszba."
Nietzsche: Így szólott Zarathustra (ford:Kurdi Imre) 53. o.

Így szól az Önmaga az Énhez: "Itt a fájdalom - érezd!"

"Így szól az Önmaga az Énhez: "Itt a fájdalom - érezd!" Az Én pedig szenved, és azon tépelődik, miként szabadulhatna a szenvedéstől - és épp ezért kell gondolkodnia.
Így szól az Önmaga az Énhez: "Itt a gyönyör - érezd!" Az Én pedig örül, és azon tépelődik, miként örülhetne ekképp máskor is - és épp ezért kell gondolkodnia"

"Bizony mondom néktek: még káosz kell legyen abban, aki táncoló csillagnak akar életet adni. Bizony mondom néktek: bennetek még megvan a káosz. "

Zarathustrát a gimi vége felé próbáltam olvasni, akkoriban magyar szakra készültem és kihívásnak tűnt. 

Az előljáró beszédet még úgy, ahogy értettem (érteni véltem), abban volt történeti szál, amit lehetett (amit tudtam) követni.

Ez volt az egyik kedvenc mondatom:

"Bizony mondom néktek: még káosz kell legyen abban, 

aki táncoló csillagnak akar életet adni. 

Bizony mondom néktek: bennetek még megvan a káosz."

  

Most évekkel később forgatom ezt újra. Az élet úgy hozta, hogy találkoztunk páran, akiket foglalkoztat ez a történet, akik szeretnék megérteni, mit is mutatott Nietzsche.

Ez a blog azért jött létre, hogy amikor az életünk egy-egy mozzanatában találkozunk azokkal a tanításokkal, gondolatokkal, miket a Zarathustra mutat, legyen hová felírni.

Érzéseket keresünk, mélyebb pillanatokat, valamit, amiről érezzük, hogy más... valamit, amiről azt érezzük túlmutat rajtunk.

Néha eltaláljuk, néha nem.

Ez az érzés a káosz... amiben a táncoló csillag születhet.