"Az ember azonban olyan, akár a fa.
Minél magasabbra tör fel, a fénybe, annál erősebb gyökereket ereszt a földbe is, lefelé, a sötétség mélységébe - a gonoszba." Nietzsche: Így szólott Zarathustra (ford:Kurdi Imre) 53. o.
Azt figyeltem meg magamon, hogy minél több tudást, ismeretet halmozok fel, annál jobban el tudok veszni a gondolataimban. Amíg csak kevés tanítást, irányt ismertem, könnyebb volt... Persze, mi az, hogy "könnyű"? Más volt. Szóval a tömény gondolkodás nekem valahol maga a pokol. Cukros pokol, ha úgy akarom, mert nagyon szépen meg tudom idealizálni, hogy miért is elmélkedem azon, hogy süt a nap és mi mindent kellene tenni, ahelyett, hogy tenném. De eleve már az a lehetőség, hogy észrevegyem, hogy tenni lehet valamit, nem állna rendelkezésemre, ha nem növekszem, hiszen akkor nem láthatnám meg. Vajon mikor döntöttem úgy, hogy fa leszek és nem fűszál?
tudni, tudatában lenni dolgoknak hatalmas felelősség. múltkor arra jöttem rá, hogy félek, féltem amióta az eszemet tudom. minden tettem mögött a félelem áll. attól, hogy erről nem tudtam, még ott volt. most, hogy tudom, tudnék tenni, hogy ne legyen. és ez a felelősség az, ami önmagában ijesztő, ugyanakkor magában van az is, hogy na barátom rajta, hiszen ki ha nem te. és így lehet az égbe törni.
elég gyermeteg, de gyökér nélkül a fa nem is létezne, egyszerűen eldőlne, nem tudna megállni. a fa része, így is- úgyis.
Azt figyeltem meg magamon, hogy minél több tudást, ismeretet halmozok fel, annál jobban el tudok veszni a gondolataimban.
VálaszTörlésAmíg csak kevés tanítást, irányt ismertem, könnyebb volt... Persze, mi az, hogy "könnyű"? Más volt.
Szóval a tömény gondolkodás nekem valahol maga a pokol. Cukros pokol, ha úgy akarom, mert nagyon szépen meg tudom idealizálni, hogy miért is elmélkedem azon, hogy süt a nap és mi mindent kellene tenni, ahelyett, hogy tenném.
De eleve már az a lehetőség, hogy észrevegyem, hogy tenni lehet valamit, nem állna rendelkezésemre, ha nem növekszem, hiszen akkor nem láthatnám meg.
Vajon mikor döntöttem úgy, hogy fa leszek és nem fűszál?
tudni, tudatában lenni dolgoknak hatalmas felelősség.
VálaszTörlésmúltkor arra jöttem rá, hogy félek, féltem amióta az eszemet tudom. minden tettem mögött a félelem áll. attól, hogy erről nem tudtam, még ott volt. most, hogy tudom, tudnék tenni, hogy ne legyen. és ez a felelősség az, ami önmagában ijesztő, ugyanakkor magában van az is, hogy na barátom rajta, hiszen ki ha nem te.
és így lehet az égbe törni.
elég gyermeteg, de gyökér nélkül a fa nem is létezne, egyszerűen eldőlne, nem tudna megállni. a fa része, így is- úgyis.