Zarathustrát a gimi vége felé próbáltam olvasni, akkoriban magyar szakra készültem és kihívásnak tűnt.
Az előljáró beszédet még úgy, ahogy értettem (érteni véltem), abban volt történeti szál, amit lehetett (amit tudtam) követni.
Ez volt az egyik kedvenc mondatom:
"Bizony mondom néktek: még
káosz kell legyen abban,
aki táncoló csillagnak
akar életet adni.
Bizony mondom néktek: bennetek még
megvan a káosz."
Most évekkel később forgatom ezt újra. Az élet úgy hozta, hogy találkoztunk páran, akiket foglalkoztat ez a történet, akik szeretnék megérteni, mit is mutatott Nietzsche.
Ez a blog azért jött létre, hogy amikor az életünk egy-egy mozzanatában találkozunk azokkal a tanításokkal, gondolatokkal, miket a Zarathustra mutat, legyen hová felírni.
Érzéseket keresünk, mélyebb pillanatokat, valamit, amiről érezzük, hogy más... valamit, amiről azt érezzük túlmutat rajtunk.
Néha eltaláljuk, néha nem.
Ez az érzés a káosz... amiben a táncoló csillag születhet.
"A káoszból születő táncoló csillag"
VálaszTörlésMilyen is egy csillag? Fenn ragyog éjszaka az égen, világít, több másik csilaggal együtt felragyogva különböző csilagképekbe rendeződve irányt mutat a hazavágyó vándornak.
Fénye a sötéségben tündöklik, megtöltve ragyogással az űrt.