"Íme! Torkig vagyok immár bölcsességemmel, akár a méh, mely túl sok mézet gyűjtött, szükségem van a kézre, mely érte nyúl.
Ajándékozni és osztani szeretnék belőle, hadd örvendjen csak újra balgaságán mind, ki bölcs az emberek között, és a szegények is hadd örvendezzenek újra gazdagságukon..."
VálaszTörlésTúlcsordulni. Mikor már annyi szeretet, segítséget kaptál, hogy egyszerűen nem tudsz mit tenni, csak adni.
Érdek nélkül, csak az adásért.
Korábban azt hittem, hogy én mindig ezt teszem, hiszen nem várok el cserébe semmit. Aztán szépen lassan megláttam, hogy de nagyon is. Igaz nem viszonzást, ajándékozás esetén nem ajándékot, hanem valami egészen mást. Szeretet, elfogadást, azt, hogy megtűrjenek. Meg merem kockáztatni, hogy még nem adtam, tiszta szívből semmit, senkinek, maximum nem minden esetben látom a mögöttes érdekeket.
Lehet az bölcsesség, hogy meglátom a másikat? Amikor már nem magamnak AKAROM a dolgokat, hanem egyszerűen megélni a dolgokat?
VálaszTörlésHa már méh van a hasonlatban, vajon ő kinek gyűjt és mit vár cserébe? ...