"Harcosnak neveltessék a férfi, az asszony pedig arra,
hogy megpihenjen nála a harcos: a többi csak balgaság."
Ezen régen biztosan fennakadtam volna... mekkora fricska már egy ilyen mondat egy amazonnak, aki ahhoz szokott, hogy helyt állva a férfiak közt: irányt jelöl, problémákat old meg, megvív bármelyik szélmalommal, ha kell egyszerre többel is?
Most azt élem meg, hogy szelídül ez bennem... találtam magamban valamit, amit úgy hívok "háttérország-érzés".
Ez van bennem, amikor elmosogatok, vacsorát főzök, vagy levelet írok, amikor a fülébe súgom, hogy bízok benne, hogy képes rá...
Abban, ahogy ő harcba indul, látom azt, hogy értem is teszi. Ilyenkor mindegy, mi ez a harc... egy munka, egy határidős feladat, egy probléma, amit meg kell oldani.
Ez messze nem jelenti azt, hogy cselekvőképtelenné váltam volna, hiszen mindaz az erő, ami eddig előre vitt, az a lendület, most is itt van, épp csak annyi változott, hogy most már a férfi iránya az én irányom.
Nem azért, mert muszáj, hanem mert ezt választottam...
Az biztos, hogy nem ez van most :) mármint a világban, az emberekben, a nőkben... Nincsenek harcosok, nincsenek asszonyok (akinek nem inge...)
VálaszTörléscserébe vannak nőies férfiak és férfias nők- felcserélődtek a szerepek és ettől érezzük, hogy valami nem stimmel.
A férfi alapvetően nem egy anyuci kicsi fia és egy nő pedig nem egy irányításmániás "vaslédi"...
de ez van most, tetszik nem tetszik.. ha nem, akkor lehet rajta változtatni, úgy mint bármi máson. A keménység álarca mögött ott van a nőben a lágyság és a befogadás; a gyengeség álarca mögött ott van a férfiben a hős...
egyszer minden álarc lehull és ott állunk egymás előtt fedetlenül..
ebben is változtatni csak én tudok. nem várhatom a másiktól, hogy mutasson irányt, ha én magam ezt nem engedem, vagy nem bízok benne.
VálaszTörlés