2013. július 28., vasárnap

Így szól az Önmaga az Énhez: "Itt a fájdalom - érezd!"

"Így szól az Önmaga az Énhez: "Itt a fájdalom - érezd!" Az Én pedig szenved, és azon tépelődik, miként szabadulhatna a szenvedéstől - és épp ezért kell gondolkodnia.
Így szól az Önmaga az Énhez: "Itt a gyönyör - érezd!" Az Én pedig örül, és azon tépelődik, miként örülhetne ekképp máskor is - és épp ezért kell gondolkodnia"

4 megjegyzés:

  1. Akár hányszor olvasom ezt a részt, mindig szíven üt. Ebben vagyok... egy folyamatos védekezésben vagy épp egy illúziót igyekszem fenntartani. Nézem magam, ahogy mindezek miatt lemaradok a jelenről. Az adott pillanatban ott a fájdalom: megtapasztalhatom és megérthetem. Gyakran történik ez jógán pl. hogy egy-egy gyakorlatban nem csak az izmok nyúlnak, hanem valahol a lélek mélyén falakat döntök le, fájdalomból emelt falakat a fájdalom árán.

    Ilyenkor az Én persze tiltakozna, abba akarná hagyni az ászanát, menekülne, mert számára minden jobb, mint az a tény, hogy esetleg egyszer csak rádöbbenek az utolsó fal mögött állva, hogy az "Én" nem is létezik.

    És hasonló van a gyönyörrel, amikor dédelgetek édes pillanatokat, egy ölelés, egy csókot, de a másik már rég nincsen ebben... és hiába szeretném azt még egyszer ugyanúgy átélni, megismételhetetlen. Ahogy azon pörgök, hogyan lehetne ezt megőrizni vagy megismételni, lemaradok arról, ami most van.

    VálaszTörlés
  2. Soha semmi nem jó effektus. Örök elégedetlenség tükröződik ahogy olvasom. Megnyugvásra egy pillanatra nem ad lehetőséget az én. Folyton folyvást zakatol és irányít.
    Houston, átvehetném az irányítást?

    VálaszTörlés
  3. Sokkal több van bennünk mint ahogy azt a jelen pillanatban is gondoljuk. Az Én, aki keres, aki kutat, aki nyughatatlan folyton akarja vagy a szenvedésnélküliséget, vagy azon igyekszik, hogy megtartson valamilyen röpke foszlányt abból amit gyönyörnek hív. Mindeközben ott van a háttérben a Figyelő, aki nézi az Én ugrásait, gondolatait és mosolyog.

    VálaszTörlés
  4. hogyan tudom elkerülni, azt ami nem tetszett, fájt, hogyan tudom újra elérni azt ami jó volt. Múlt és jövő. közben lemaradok egy rakás lehetőségről, a két gondolatsor váltakozásai között.
    kimerevített képek és akciótervek. :)
    még szerencse, hogy mindenre az én sem tud felkészülni. na ott van valami más, ezeken a programokon kívül.

    VálaszTörlés