Azt láttam ebben meg, milyen nehéz is elfogadni. Ott a másik, aki szeret, túlcsordul benne a szeretet, nincsen benne gát. És itt vagyok én, korlátoltan. Epekedek a barátért, a figyelméért, a szeretetért és nem tudok vele mit kezdeni, amíg nem hiszem el, hogy méltó lehetek rá.
Mit jelent szivacsnak lenni? Mit jelent magamba szívni, befogadni a szeretetet? Eltelni valamivel?
Olyan sokszor játszottam gyerekkoromban azt, hogy az összenyomott szivacsot vízbe tettem és figyeltem, ahogy megtelik, ahogy kiteljesedik.
A szeretet teszi lehetővé a növekedést. Ha engedem, hogy átjárjon, segít, hogy az összenyomorított kis gombócból valami mássá váljak, valami teljesebbé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése